Megint elég szerencsétlenül jött ki a szervezés, a reméltnél jóval kevesebben tudtunk elutazni Tatabányára. Végül 1 kocsival tettük meg az utat, ami végig jó hangulatban telt, a stadion megtalálásával akadtak kisebb problémáink, de végülis 5-10 perces késéssel sikerült bejutni.

Ahogy megérkeztünk kiraktuk a drapikat, számszerint 3-at, majd neki is álltunk csapatunk bíztatásának, melyet a meccs végéig csak kisebb szünetek szakították meg.

A hazai oldalon a Turul Ultrái kb. 15-20 fővel képviseltette magát, nem tudjuk, hogy a csapatnak szólt-e vagy valaki másnak, de igen inaktívak voltak az egész mérkőzés alatt, egy-egy "Hajrá Bányász!"-t lehett tőlük hallani, valamint a meccs végén 1-2 dalt talán, mindegy számunkra meglepő volt. Volt egy fiatalabb brigád is, ők az egész meccsen lelkesen szurkoltak 8-10-en, igaz akadt egy kis nézeteltérés velük, de azóta bocsánatot kértek, így az ügy részünkről lezárva!

A Stdionban különben körülbelül 400-500 néző volt jelen, többet érdemelne egy olyan csapat, ahol kultúrált helyen nézhetik a nézők a mérkőzést, a vezetőség korrekt és szurkolóbarát és egy bajnokesélyes csapatot láthatnak hétről-hétre.

A meccs elején  nagyjából kiegyenlített játék folyt, enyhe hazai mezőnyfölénnyel, ami a 26. percben góllá érett, nagyjából ugyanaz történt ezután, több tatabányai helyzettel, nálunk rengeteg hibával.

A 2.félidőben tovább nyomott a hazai csapat, melynek hatására az 50. percben megduplázták az előnyüket, mi pedig tovább folytattuk a gyenge játékunkat, az egyetlen említésre méltó esemény Hudec bombaerős szabadrúgása volt. Az utolsó 15 percre csapatunk teljesen szétesett, így kaptunk újabb 2 gólt.

Rólunk: A körülményekhez képest jól teljesítettünk, még 3:0-ás hazai vezetésnél is bíztattuk csapatunkat, ezért is érintett rosszul minket, hogy játékosainkban annyi nem volt, hogy a vereség ellenére kijöjjenek hozzánk megköszönni az egész meccses buzdítást...

Hajrá Veszprém! Gyerünk QCU!