Egy órával a kezdés előtt találkoztunk a Sport presszóba, majd 1-2 sör elfogyasztása után indultunk a Stadion irányába, végre saját környezetbe is kifeszíthettük az új drapit is. Kezdésre kb. 20-an gyűltünk össze, a kezdősípszótól kezdve buzdítottuk csapatunkat. Vendég szurkolók nem érekeztek, pedig 2 hete még írták, hogy tiszteletüket teszik a királynék városában.

A srácok kitettek magukért, szinte az egész meccsen egykapuztak, de a gól csak nem akart összejönni, igaz ehhez szükséges volt a rendkívúl bizonytalanul és sz..rul bíráskodó sporttárs is, kezezés, gólvonalon áthaladó labda, de a spori sípja néma maradt, kapott is tőlünk jópárszor egy kis verbális inzultust. Egyre jobban szóltak az új dalok is, úgy néz ki megvan a tavaszi slágerünk is. A 2. félidő is hasonlóan folytatódott, támadó hazaicsapat mellet vérszegény támadófocit bemutató vendégek, aztán ahogy lenni szokott, a szinte végig védekező csapat szerezte meg a vezetést a 76. percben, ekkor egy 1-2 perces csend után olyan hangerővel buzdítottuk csapatunkat amelyre talán még nem volt példa a QCU történetében, végül a hosszabítás utolsó perceiben megtört a jég és egyenlítettünk....gondolom nem kell mondani milyen extázis uralkodott ekkor a szektorunkban, sajnos a győzelem kiharcolására már nem volt lehetőség, szóval maradt az iksz, de a Sopron botlásának köszönhetően továbbra is magabiztosan vezetjük a tabellát.

Folytatás következik!